2012. december 30., vasárnap

Ünnepről ünnepre

Szépen telnek a két ünnep közötti napok. Sütünk-főzünk-ESZÜNK, játszunk, bolondozunk. A kis karácsonyfánkat már kiültettük a kertbe, elég volt neki egy hét idebent a melegben. Most már kint köszönti az érkezőket a főbejárati kapu mellett. Emlékül itt egy kép, milyen volt feldíszítve az előszobában: 

 

Csodaszép délutáni fények az ágyamon, amolyan "tanyasi retró design": 

 

Jácint nagyon boldog, amikor apukája megcincálja:

Akkor már kevésbé boldog, ha öltözködni kell, különben is, Anya, mit adtál rám már megint??? 


Úgy érzem, maximálisan kihasználjuk az új kisteherautónkat. Szállítottunk már komposztot, gyereket:


macskát:

 Köszi, de legközelebb párnázottat vegyetek!


Végezetül, Apa csodás beigli-erődítménye, amely ma délután készült: 


És a közepén a csokis-diós-mákos fonat: 


Sok tanulsága van számomra a tanyasi életnek, s ezeknek külön bejegyzést szeretnék majd szentelni. Elöljáróban annyit, hogy nem árt ugye, ha egy férjnek szakács képesítése IS van, s nem biztos, hogy csak a férfiakat lehet a hasuknál fogva vezetni...

Gratulálok, Kincsem, ehhez a mennyei finomsághoz, és boldogan mosogatok, ha ilyet ehetek. Természetesen mosogatógéppel. :)))

2012. december 24., hétfő

Boldog Tanyácsonyt!

Vidéken majdnem mindig fehér a karácsony, kivéve idén, mert ma 15 fok van, és verőfényes napsütés. Ennek örömére sétálni indultunk, a fiúk egészen sajátosan közlekednek a buckákon a holdjáróval: 

 

Kiscicáink is jöttek velünk természetesen: 


A szomszéd ecetfaliget mellett remek a térerő, és pompás szagminták is vannak: 

 
Cicamama már mindenórás lehet, ezért ő otthon maradt, és pihizett:


Tegnap nagy nap volt! Meglátogatott minket János apukája, aki még nem járt nálunk, és János öccse, Gabi. 
A szívemet melengeti ez a kép a három generációnyi fiúval: 


 Gabi bácsi! Ha megnövök, ugye én is olyan erős leszek, mint Te? 


Persze kis Jácint! De ahhoz már most el kell kezdened fekvőtámaszozni. Nézd csak, így: 

 
Kedves Olvasó Szeretteink! :) Ezekkel a napsütéses képekkel kívánunk Nektek stresszmentes, meghitt, pihentető és nagyon boldog Ünnepet! :)




2012. december 19., szerda

Újdonságok Álmodótanyán


És igen! Ünnepélyes ágyúlövések macskanyávogás közepette begördült a portánkra a megfelelő tanyasi jármű:
 Az uramból azóta csak ennyit látni:
 Kiscicáinkat is izgatta a kisteherautó, de az ajtónyitás mégiscsak jobban.
Időközben érkezett egy újabb családtag: végre vehettünk szép, élő, gyökeres fenyőfát, aki az ünnep után is eleven ezüst dísze maradhat a kertünknek. Hely az van bőven, ahová ültethetjük. :))
A fiúk nagyszerűen eljátszanak együtt! Ilyet én sose mernék :))
Pedig Jácintnak nagyon bejönnek az újabb nézőpontok. ;)
Ma befejeztem a - valószínűleg hosszú évek óta nem gondozott - hímnemű magyalbokrunk formára igazítását. Azért hímnemű, mert nincsenek rajta bogyók. Feltétlenül fogok neki valahonnan szerezni egy feleséget. Egyrészt azért, mert feleségnek lenni jó ;), másrészt pedig mert szeretnék pirosbogyós ágakat is, a karácsonyi dekorációhoz. Na meg ne maradjon szegény magyal agglegény, ha már ilyen szép frizurát nyírtam neki. :)



2012. december 15., szombat

A nudli, ami nem nudli

Mostanában nem fogom megkérdezni ismét az uramat, hogy mit szeretne enni. A borsólevesig tökéletesen rendben volt a dolog, tanyasi borsóleves borsikafűvel, bazsalikomos grízgombóccal, nyamm! Hanem nudlit ne főzessen velem senki, akinek kedves az élete. ;)

Most értettem csak meg, mekkora tett volt a Nagyitól, hogy mindig főzött nekünk. Nudlit azóta sem ettem, és akkor olyan természetesnek tűnt, hogy az a hatalmas befőző fazék színültig van nudlival. Találtam receptet, hurrá. Jó-jó, megpucolom, megfőzöm a krumplit. Két kilót.

Jácint már egyre türelmetlenebb lett, és még csak azzal sem terelhettem el a figyelmét, hogy majd kap belőle, mert nem.

Szerencsére János is átlátta, hogy családi vihar közeleg a kívánsága nyomán (mármint, hogy mit csináljon a nudlijával, és hogy hova vigye), ezért rendesen odatette magát, és "a hasamért asszonyért mindent" felkiáltással vagy a figyelemre vágyó utódra vigyázott, vagy főzött-pirított-leszűrt-stb. stb. Röpke néhány óra alatt megjelentek az első kész nudlik a tálban. Be kell ismerjem, valóban mennyeiek. :)

Olyan sok lett, hogy végül megfeledkezvén az elkészítés fáradságos voltáról, nudlievő versenyt rendeztünk a macskáknak, amelyben, ki-ki vérmérséklete szerint, mindannyian lelkesen részt vettek. Maci lett az első, ő vetődött leggyorsabban a bejárati ajtóból kirepülő nudlira, és ő is nyelte le legelőbb. Futi csak egy paraszthajszállal maradt el az olimpiai bajnok csúcstartótól. Rozsomák elég gyengécskén szerepelt, a harmadik körben, személyesen neki nyújtva tudott csak labdába rúgni öööő nudliba harapni. Végül Cicamama, a tálaknál csendesen várva, értésünkre adta, hogy ha neki is akarunk adni, majd úgyis odavisszük. :)

Komolyan mondom, kevés dolog esik ilyen jól, mint amikor ízlik a családomnak a főzt. :) Már várom, hogy kicsi Jácint is beszálljon, és apjával versenyt tüntessék el az extra adagokat. Akkor is jut majd a cicáknak, ami nekik jár, a maradék. :)

2012. december 11., kedd

Hull a pelyhes fehér hó...

Komoly hó esett a múlt héten, Futrinka néni eleinte igencsak emelgette a csülkeit, és óvatosan helyezgette a talpait:
Aztán a macskák belejöttek, és összefutrinkázták az udvart. Mondjuk főleg a Macskavár és a mi ajtónk között ingáztak. Mostanában Cicamama sem jár vadászni, mert már nincs mit. Inkább ő is az udvarra korlátozza nyomkereső tevékenységét.









Mikulás-ünnepségen jártunk Tázláron! A gyerkőc rendkívül élvezte a dolgot. Miki bácsitól ő maga vette át ajándékát, majd meghúzta a szakállát és ráharapott a kezére.
 

 Egy nagyon cuki kislány Jácintnak adta a frissen kapott csörgőjét.



A kislegény megtapsolta magát, hiszen tényleg ügyes volt! 

 

Apát is sikerült végül lencsevégre kapni.

  

A fiúkra egyébként is nagyon büszke vagyok mostanában. Élvezem, hogy nélkülem is tudnak enni! Ne tévesszen meg Benneteket Jácint arckifejezése... elsőre minden ételhez ilyen arcot vág. Utána követeli a gyorsabb kiszolgálást. :)))

Jó étvágyat, babácska!

Tudósítás egy "meglepő" eseményről

Oly sokszori nemet mondás után végül megkértem gyermekem apját, hogy vegyen már el. Boldogan mondott igent. :) 

Hosszas írás-magyarázás helyett következzenek a fotók életünk egyik legboldogabb napjáról:







2012. december 3., hétfő

Tukánok, macskák, gyerekorvosok

A legfontosabb szolgálati közlemény, hogy tegnap kis csapatunk kiegészült János anyukájával, aki jött, látott, gyereket elaltatott, takarított, velünk nevet és velünk tart, ameddig kedve tart. :) 

 Ma reggel leesett az első hó. Nagyon szép volt, és hamar elolvadt. 


Kiscicáink annyira nem találták viccesnek a hideget, morogva ültek az ablakban: 
 
  

Dolgozunk Futi alternatív felhasználásán, pl. mint kispárna:


 Örömmel jelenthetem, hogy Jácintunk rendkívül élvezi az evést, fekve:


 és ülve is, a vadiúj etetőszékében. 


Így fest egy boldog tukántulajdonos: 


Sose gondoltam volna, hogy valakivel egyszer arról fogok vitatkozni, hogy nem, ne küldje nekem az elefántosat, mert nekem csakis a tukános kell. :D

Ma elmentünk a gyerekorvos nénihez, nem, nincs semmi baj, csak félévesünkre várt az ilyenkor esedékes vizsgálat. Kiskőrösön ajánlottak nekünk egy kedves doktor nénit, aki tényleg nagyon aranyos. Szabadkozott a hideg keze miatt, figyelt a bébire és ránk. Örült Pöti több tucat nyálas kézcsókjának, és beszélgetett vele. Meg lettem erősítve, igen, valóban a mi fiunk a világ legügyesebb, legokosabb kisgyereke, hisz lám, már tapsolni is tud, pedig "még nem kellene tudnia". ;)

A váróteremben egy kislány többször rákiabált Jácintra, aki csendben nézte őt, mondván: na te csajszi, belőled se lesz feleség!

Belőlem viszont, úgy tűnik, igen... János még mindig nem gondolta meg magát. :D

2012. december 1., szombat

Agyoncsapom...

...ezt a rusnya dögöt! :D Estére megjött, és most az ablakban sütteti a valahát. Kezdek rájönni, hogy becserkészett mindenkit, körbejárja itt a tanyákat, és mindenhol megetetteti magát. Néha ránk is néz, bebújik dorombolva az ölembe, amivel már le is vett a lábamról. "Na, ez is megvan!" Eszik és megy tovább.

Igazi szabad lény :)

Ránk köszöntött a december, a fényes ünnepek hónapja. Kívánok Nektek sok örömet, nyugis készülődést, közhelyszerű, de komolyan gondolt szeretetet. Olyan egyszerű mindent átváltoztatni, hiszen nem a gondolatok uralnak minket, hanem épp fordítva! :)

2012. november 30., péntek

Mifelénk semmi újság...

Kedves Olvasók! :)

A jókedv csalóka: csavargásban professzionális Maci cicánk ismét eltűnt. :( Elvitte tőlünk a kóbor vére. Tegnap reggelre tűnt el, épp mint a múltkor. Azt eddig is tudtuk, hogy imád mindenfelé kolbászolni, de most már az is biztos, hogy a beleépített macska-GPS sajnos gyári hibás lehet. :(

Épp cukkinit és almát grillezek a gáztűzhelyen. A költözés ráirányította figyelmemet egy rég elfekvő házi gázi grillezőre. Egész jónak tűnik - és mivel Jácint épp alszik, a sülésidőben elkészül ez a kis bejegyzés is. :)

Kis manónk nagy élvezettel vetette bele magát a kóstolgatásba. Evett már almát, sütőtököt, körtét, répát, banánt. Ma lesz a napja, hogy üveges (szigorúan cukormentes!) papit fog kapni, mert amikor elaludt, mi inkább nekiláttunk a szőlőtelepítésnek. Értsd: elsétáltunk a szomszéd szőlőse felé a maradék három macskával, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felszedtünk öt hosszú szőlőágat, amelyet levágtak és otthagytak. Lekacsoltuk, darabokra vágtuk, és bedugdostuk a mi foghíjas szőlősorunkba, a meglévő öreg tőkék közé. Kész-passz! :)

Legyen szép estétek! :)

2012. november 27., kedd

Cicamaci újra itthon :)


 Megjött a mi drága kiscicánk! :))) Evett:


Ivott: 
 

Visszafoglalta az őt megillető helyet az ajtóban: 


Majd besittelte magát a szemeteszsákba, és pihent egy kicsit. 


Egy találós kérdés: Hány macska van a következő képen?


Szerintünk minimum nyolc... Cicamama és Rozsomák olyan gömbölyűek, hogy az már a mi jóltartásunkban is gyanús. :D

2012. november 25., vasárnap

MACI hírek :)))

Délután kaptuk a telefont, hogy megtalálták Macit! Felső-Tázlárig ment, az ide körülbelül 5-6 kilométer. Egy háznál kapott enni, és hagyta magát megsimogatni, így sikerült leolvasniuk a nyakörvéről a telefonszámot. Azonnal autóba ültünk, és elvágtattunk érte, a szavamra odajött. :)

Hazahoztuk, mi is megetettük, nagyon éhesnek látszik. Bár nem fogyott sokat, és jó nagy bundát növesztett. Kicsit bizalmatlanul méreget még minket, és a környezetet sem ismeri száz százalékosan fel. Ezért inkább becsuktuk a Macskavárba, hogy lassanként újratanulja.

HIP-HIP-HURRÁ! :))))))))))

Az egyetlen, aki nem örül, az Futi: iszonyatosan lefújta az öcsikéjét, amint meglátta. ;))

Megosztott megosztás

Félelemből: Fél elemből
Készült váram porfellegből
Egy kis vízzel meglocsolva
Élek s félek belebújva

De váram fél eleme: félelme
Vízből való eleme
Sárból gyúrt teteme
Maga az elme:
Félelembe: A Fél elemben

2012. november 24., szombat

Tanyasi Tudatversek



János meg fog ölni, tudom :)))
Alapvetően nem szeretem a "házilag íródott" "amatőr" verseket... De ez a három, amelyek tegnap az én Szívem lelkéből kihullottak, megérintettek, és bár papírom van róla, de kivetnivalót nem találok bennük :) Na persze nem is kerestem ;))
Ilyen egy tanya ez, tiszta alkotótábor :)))

************************

Teremtő: Ő teremt
Mi mindent: Mindent
S teremtő mindent
mindenek felett fent

Te: TeremtŐ
Teremted Őt fent
De Te nem vagy bent
S benne vagy lent

Eme játék
Elme játÉk
Ék s elme Játszék
S nincs fék
************************

Őrök és Őrzők
Őrzök még Fénylőt
Fényem még éget
Tüze elemészthet

De Őrök és Őrzők
Vigyáznak Engem
Bennem élnek
Feszítenek
Nem félek: Nem félhetek
Én vagyok előttetek
*************************


Vagyok Egy a sokból
Teremtett Teremtő sorból
Felettem már csak az Ő ege zeng
Bennem már csak az Ő szava cseng

Az Ő szava némán csengő
Mélyről fel törő erő
Fénylőn sötét csillogó
Bennem élő megváltó

Teremtett teremtő
Fényemen reszkető
Bennem élősködő
Vadállati erő

2012. november 19., hétfő

Családi nap :)

Tegnap kis tanyánk különleges napra virradt:
meglátogatott minket a családom! :)










Szépen terített asztallal és sok finomsággal vártuk Őket.(Nem, nem Ők ültek a babakocsiba) ;)










Természetesen egyértelműen Jácint volt a középpontban!










A szüleim és a fiam :)
Apa természetesen épp pislog, hiszen nálunk ez a családi hagyomány :))










Ő a másik anyukám, Jácint másik nagymamája :)
















A nagynéni is lelkesen gyomrozta kis unokaöccsét :)

Anyán pedig látszik, hogy semmit sem felejtett :)











A család propolisszal való ellátottsága immár maximálisnak mondható, és Jácint ruhatára is szépen gyarapodott. Kapott egy szuper rágókát is, amit azóta sem lehet kivenni a kezéből (vagyis ki lehet, de nagy botrány van belőle). :)

Kóstoltunk sok finom mézet, napraforgót, akácot, repcét, propoliszos mézet és selyemfűmézet. A selyemfűmézet én is csak a héten ízleltem meg először, és a tegnapi nap felismerése volt számomra, hogy dohányra emlékeztető íze van. Még jó, hisz a selyemkóró, amiről a méhecskék ezt a mézet gyűjtik, leánykori neve vad dohány. :))) Gratulálok magamnak, hisz jobb későn, mint soha :)))

Sajnos hamar elszállt az együtt töltött idő. :( Boldog vagyok, hogy vendégül láthattam őket. Bár gyakrabban jönnének :)