Nagyon elfoglaltak vagyunk ;)

Lomtalanítás tanyasi módra: 

Jinju a vezetőülésről követte figyelemmel az eseményeket. ;) 

 

Beszántották kis földecskénket: 

Tavasszal el kell boronálni, és már nőhetnek is bele a zöldségek! :)

 

Kint járt nálunk az állatorvos, aki pörgősen lezavarta egyre sokasodó állatkertünk beoltását. "Hmm... jó kuncsaftok lesznek Ozsvárték, macska, kutya, méhek, csirkék... fincsi!" ;) 

A meggyötört jószágokat finomságokkal vigasztaltuk, és rájöttem, hogyan lehet egyszerre három cicabuksit simizni:

Rozsomákunkra, és amennyiben holnap reggelig el tudjuk kapni a grabancát, Cicamamánkra is szomorú sors vár. Nagyon nehéz döntés volt, de úgy határoztunk, hogy essenek túl az ivartalanításon, mert egyikünknek sincs kedve rendszeresen kismacskák sorsáról dönteni. :(((

Tegnap meglátogattuk Nagymamát és Nagybácsit Bátonyterenyén! Arrafelé Északabbra jóval hidegebb van, mint nálunk, viszont útközben csodálatos látvány tárult elénk. Jó, hogy nem én vezettem, így nyugodtan tudtam nézelődni.

 

Kis Jácintunk egészen jól elfoglalta magát az úton, bár a kétszer négy óra út eléggé megviselte Őt. :( Egy biztos, aki ilyen sokat ül Apa mellett, az nagyon hamar meg fog tanulni teherautót vezetni! :)

A csoportképünk sajna kissé sötét lett, de a lényeg látszik, hogy kisbabánk egyszerűen ragyog! :)) 

 Ma az előzőekhez képest nyugis napunk volt, mert bár szintén nem álltam meg egy pillanatra sem, de legalább egy helyben voltunk. Délelőtt bevásároltunk, főztem - milyen régen volt kétfogásos ebédünk! Arany Jánossal szólva, "gondolta a fene", hogy ilyen nyüzsis életünk lesz itt, de, tudjátok mit? hihetetlenül jól esik végignézni a sok elvégzett munkán, és tervezgetni az elkövetkezőket.

Aki szeretne minden vasárnap hírlevelet kapni Álmodótanyáról, az kérem, iratkozzon fel itt:

Hírlevél

Szeretnétek hírlevelet? :)

Drága Olvasók!


Egy ideje azt érzem, hogy szeretnék Nektek hírlevelet is írni. Nagyon egyszerű, nem kerül semmibe, mégis egy kicsit személyesebb, mint a blog, hiszen levelet kaptok tőlem. :) Arra gondoltam, egy héten egyszer küldeném, mondjuk vasárnap?

Hogy miről is szóljon? Természetesen arról, ami Titeket érdekel. Vannak ötleteim, amiről szívesen írnék, de először Titeket szeretnélek megkérdezni, hogy miről szeretnétek olvasni? Válaszaitokat várom itt megjegyzésben, a Facebookon, emailben vagy bárhogy! :)

Szeretettel
az álmodótanyasi háziasszony


U.i.: Aki van olyan vakmerő, hogy bármilyen hírlevél is lesz, igényt tart rá, az itt alul tud feliratkozni. Hírlevél már most vasárnap is lesz, mert két feliratkozónk már van! :))

Hírlevél

Trágya, szánkó, hímzőfonal

Tegnap egy nagy kupac gőzölgő kaki érkezett a földecskénkre: 

 

A traktor oda-vissza masírozott a konyhaablak előtt:

Ma pedig, végül hozzánk is megérkezett a fél országot megbénító hó. Végre felavathattuk a vadonatúj szánkónkat! 

Maci ezúttal szabotálta a közös kirándulást, gondolom, semmi kedve sem volt nyakig érő hóban ugrándozni, mikor a párnáján is fetrenghet a háremével. :) 

Dzsindzsut szerettük volna elhívni szánhúzó kutyusnak, csak még szokatlan neki a hám, és lecövekelt tőle.

Így Apa vállalta magára a szánhúzás nemes feladatát!

A fiúk vadszánkóztak is egy kicsit: 

Csodaszép lett a vidék, mindent belepett a hó!

Csak imitt-amott virítottak ki a galagonyabogyók a nagy fehérségből.

Végre befejeztem ezt a képet, amelyet már legalább fél éve kezdtem el. Hálás köszönet jár az Uramnak, mert az Ő jó ötlete kellett ahhoz, hogy a szőnyegből fa legyen. Nélküle valószínűleg csak félbehagytam, félreraktam volna. Kár, hogy a múzsákról azt gondolják, hogy csak nők lehetnek! Nekem például két férfi a múzsám - na jó, az egyik csak férfi-palánta. ;)

Hírlevél

Aki bújt, aki nem, aki ta

Az úgy volt, hogy tegnap reggel épp felébredtünk Jácinttal, és még mielőtt eltaláltam volna a reggeli tejeskávémig, az uram az orrom alá dugta a számítógépet: 

"-Nézd ezt a kiskutyát! A kecskeméti menhelyen van, kölyök, megyünk érte! Te vezetsz, mert úgyis gyakorolnod kell." 

"-Ááá bizonyára még alszom" - gondoltam. 

De nem :)) 

Próbálkoztam mindennel, hogy tavasszal jobb lesz, nem fázik a kutyus, és mi sem, ha kint vagyunk, különben is, az akita vad és gyerekeket eszik. De már láttam életem párján, hogy szerelmes, és hiába mondok bármit, szó szerint nem hallja :D

Így hát elvittem a fiúkat Kecskemétre, és menet közben meglepődve éreztem, hogy az én máskor oly türelmes Bogárkám mennyire szeretné, ha túllépném a sebességkorlátokat. :)) Viszont én olcsó kutyát szerettem volna, ezért öreguras, de biztonságos tempóban megérkeztünk a menhelyre. 

Vad kutyaugatás közepette megtaláltuk a menhelyes srácokat, akik nagyon kedvesen, pillanatok alatt előkerítették a szóban forgó jószágot. Behozták őt az irodába, és amikor megpillantottam, Jácintra a frászt hoztam, mert ilyen magas hangon egyszerre gügyögni és visítani biztosan nem hallotta még anyját! Egyszerűen imádni- és zabálnivaló a kis bundás, nagyon örülök, hogy Párom így rátalált, és ráérzett, hogy ő kell nekünk. 

Betettük a macskahordozóba, és hazautaztattuk a kis drágát!

Kiengedtük a hordozóból az udvarra, amelynek most már ő az őre. Rozsomák csak Futi háta mögül mert egy félpillantást vetni a rettenetes fenevadra:

Futrinka arcáról és szemeiből világosan kiolvasható véleménye rólunk, és arról az izéről:

Jácintnak elképesztő módon tetszik a kutyus, nézi, ahogy pattog, ugrándozik, csóvál a kis Dzsindzsu, és nagyokat kacag neki:

Ez a macskákról nem mondható el: Maci, az udvar előző ura csak arra kíváncsi, hogy mikor visszük vissza a kis mitugrász betolakodót:

Természetesen a kutyus is kisfiú, és a három fiú elképesztően örül egymásnak:

Nem tudom, hogy Ti láttátok-e az uramat valaha ennyire boldognak, mert én még nem! :)))

Ma már oldódtak a cicáink is, főleg, mivel Dzsindzsu ennivalója rendkívül izgalmas, és ők is kapnak belőle. Hát még ha kicsit nagyobb lesz a jószág, és rájönnek, hogy milyen jó alvópárna! :)

Téli virágzás

Ma gyönyörű havas reggelre virradtunk: 

Macival körülnéztünk egy kicsit odakint: 

 

Bájos hóvirágokat találtunk:

 

Bent a fiúk elfoglalták magukat a jó meleg szobában: 

A meleget és a sok fényt benti növénykéink is nagyon szeretik, és virágokkal hálálják meg. Muskátlinknak eszében sincs téli nyugovóra térni: 

Ezt a nárciszt tegnap kaptam, mert egyhónapos friss házasok lettünk:

Ez a csodavirág még a névnapomra érkezett, bal oldalt a Barcelonából becsempészett csípőspaprika palánták láthatóak: 

Azt hittem, a Primula egynyári, vagy lehet, hogy az enyém mutáns példány? Ő volt lassan egy éve a nőnapi virág: 

És a csodás orchideánk 12 bimbója közül az első három virág: 

Jövés-menés

Örömmel jelenthetem, hogy Pötikénk már előrefelé kúszik! A legényke így kezd egészen veszélyessé válni - önmagára. Beszereztünk egy elkerítő rácsot, hogy ne jusson a kályhához, illetve árgus szemekkel lessük minden mozdulatát. Őfőméltósága rendkívül érzékeny a különböző kisméretű elektromos kütyükre.

Nahát, egy telefon! De jó, nem figyel senki... 

Egy kicsit közelebb kúszom... 

Hoppá! Meg is van! :)

 

Persze az ilyen akcióknak nagy családi dögönyözés a vége.

 

Szépen gyarapodnak a macskáink! Cicamama még nem ellett meg, hanem egy csinos fekete kandúr legyeskedik a mi Futrinka hercegnőnk körül!

Rutinosan érkezik a kajás tálakhoz a garázs mellől:

Feleszi a többi cica otthagyott tápját: 

 

 Hű, micsoda nő, még főzni is tud!

Futit sem hagyja hidegen hasonszőrű lovagja :) <3

Az vezetésrűl...

 

Tizenhat éve van jogosítványom, ami távoli rokonok között is elég hosszú idő... Vezetett kilométereim száma viszont három helyiértékű is alig lehet. Ez tény :) 

Néha kivittem a családot a telekre annó, amikor még lehetett Pesten és környékén is nyugodtan menni. Azóta erősen eldurvult a helyzet, és én nagyon régen nem vezettem már. Valahogy, mint az öszvér, megvetettem kezem-lábam, csak be ne tuszkoljanak a vezetőülésre. Milyen messze került már az általános iskola harmadik osztály, amikor még azt írtam házi feladatként az egyik első angolórára, hogy sofőr szeretnék lenni, ha nagy leszek. :))) 

Namármost ez az álmom is teljesült! Bevittem a fiúkat Vadkertre, és vissza is hoztam élve, sőt, mi több, élveztem is nagyon a "házi feladatot". ;) 

Most már muszáj vezetnem, hiszen autó nélkül nem tudunk bejutni a városba. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy iszonyúan felpiszkálta a csőrömet, amikor láttam, hogy a helyi asszonyok hogyan ugranak el a bótba egy félkiló kenyérért. Fogja, beül az ura ménkű nagy terepjárójába, vagy utánfutós pickupjába, befarol a bolt elé. Lazán kilibben az autóból, be a boltba, kenyér, majd padlógázzal elfüstöl haza. Na neee... ez nekem is kell ;)

Nagy szerencsém, hogy itt kedvesek és türelmesek az emberek, amikor szembekanyarodok a traktorral, beásom magam a homokba a postás elé, vagy kb. kilenc km/h-val érkezem meg valaki elé. Nem dudál, nem villog, nem emlegeti Anyát a fülem hallatára. Akkor is segítségünkre siettek, amikor elakadtunk a hóátfúvásban, és kihúztak minket. Mentségemre legyen mondva, ez esetben nem én vezettem. :D 

János nagyon jó oktató, mindig jól kioktat, és felajánlotta, hogy hamár ennyire belejött a matricázásba, szívesen felragaszt nekem egy T, mint "tetű" betűt a kisautó hátuljára. ;)

Úgy érzem, csodás kalandok várnak még, bár az emu, aki ma az úton szaladgált, nem erre tévedt, hanem Pápa irányába. :)) 

Vigyázzatok, jövök! :)))