2013. február 27., szerda

Tegnap átléptünk egy határvonalat

Tegnap lett kisbabánk kilenc hónapos! Azt mondják, az embergyerekek korán születnek, nem úgy, mint az állatok, akiknek a kicsinyeik nagyon gyorsan képesek lesznek arra, hogy a szüleikkel tartsanak. Úgy hallottam, a kilenc hónap "bent" töltött idő után még legalább kilenc "kint" töltött hónapra van szükség ahhoz, hogy az ember kisgyerek ennyire megügyesedjen.


Biztosan minden szülő ezt gondolja, de Pötikénk bizony nagyon ügyes, erős, okos, természetesen akaratos és tündéri.



Nagyon hosszú ideig tartó intenzív visítás kell ahhoz, hogy csendben, magamban le-"utálatoskölyk"-özzem. Ki tudna ellenállni egy ilyen maszatos pofinak?


Szerencsém van, mert van egy bébi ember az életemben, aki odáig van értem, ragaszkodik hozzám, ámulva néz mindent, amit csinálok (elsősorban amit nem szabad), és ha meglát, azonnal hozzámrohan. Nagyon örülök Neked, Jácint, boldog vagyok, hogy itt vagy. Ha ki is növöd majd a "Mama az isten" korszakodat, nekem mindig a világ legszebb gyereke maradsz. :)


2013. február 20., szerda

Ismét eltelt egy hét...

...és milyen hét! Újabb kaptárszállítmány érkezett: 


Mi pedig lelkesen drótozzuk tovább a kereteket. Íme egy szokatlan megoldás, különleges keret egy különleges méhésznek:


Hm... Csaba? Majd kérlek, írj egy plusz keretet légyszi a többihez! ;)

Jácintunk gyönyörű játszószőnyeget kapott. A felvétel után másfél másodperccel már darabokra is volt szedve, mint ahogy egy élénk, vigyori majdnem kilenchónaposhoz illik.


Meglátogatott minket az apukám! Az unokával nagyon örültek egymásnak. Ki más hagyná, hogy kis bébikénk két marokkal tépje a haját és a szakállát? :)

  

Gyönyörű napsütéses időnk volt, ezért sétáltunk egyet, hogy megmutassuk Apunak a környéket. Maci lelkesen nyávogva követett minket, őt láthatjátok a kép bal oldalán az útkereszteződésben: 
 
 

Könycsepp helyett nyálcseppel búcsúztunk Aputól, aki megígérte, hogy nemsokára újra eljön. Ha minden jól megy - és miért is ne menne jól? - legközelebb már méhecskéinket is fotózhatja!


Végül pedig a ma reggel híre: vérmacskáink levadásztak és ajtónk elé szállítottak egy növendék nyulat... majd jó étvággyal elfogyasztották. Hm... szerető gazdi lévén ehhez csak annyit fűznék hozzá: 
EGÉSZSÉGÜKRE!

2013. február 11., hétfő

Apró és nagyocska örömök




Kicsi babánk nemrég megtanult felállni: 



és azóta nem marad veszteg egy pillanatra sem. ;) Szerencsére a hanyattvágódásokról nagyon hamar leszokott, mert könnyen rájött, hogy nem kellemes érzés. Viszont kezdhetünk mindent elpakolni, mert a bútorok mentén fürgén lépegetve természetesen legelőször a tiltott tárgyakat veszi célba...


Egyre több hóvirágocskánk dugja ki fejecskéjét a homokból: 

 

sőt már ilyen szép kék krókuszok is növögetnek más, egyelőre beazonosíthatatlan zöld szárakkal együtt:


A ház ura, őszinte örömünkre és élvezetünkre, ismét megcsillogtatta szakácstudományát! Túrós rétes rendben, meggyes-mákos rétes rendben, de tegye fel a kezét, aki kóstolt már répás rétest! Hm... egy kezet sem látok a levegőben. Akkor gyertek, sütünk Nektek is! Érdemes megkóstolni! :)


Fátylat rá!

Hála annak a kedves varrónőnek, aki az esküvői ruhámat is varrta, most már megfelelő méretűek a függönyeink, és végre a helyükre kerültek, ahol boldogan lengedeznek. Mi pedig boldogan nézegetjük őket, hogy végre vége a vasalásnak. Hihetetlenül sokat adnak hozzá a szobák hangulatához!





Cicuskáink nagyon elfáradtak a semmittevésben, ráadásul az erős napsütés igen bántja a szemüket. Na de azért hősiesen helytállnak mint napelemek:

  

Vagy pedig a komposztot préseli lelkesen egy komposztor imposztor, Rozsomák pedig izgatottan vakarózik, hogy ő vajon milyen feladatot kap: 


Egy csodaszép téli?! naplemente képe Orkával, a vendég kandúrral: