2013. augusztus 30., péntek

Bogarászunk a méhesben és a konyhában

Lassan beköszönt az ősz, és itt a betakarítás ideje is. Rengeteg gyümölcsünk és zöldségünk termett, kicsattannak az egészségtől és szinte maguktól ugranak a fazékba. Na jó, egy kis segítséggel! ;) Mai bejegyzésünk főleg konyhai munkákról fog szólni, de engedjétek meg, hogy előtte megosszak Veletek egy gyöngyszemet, amit az egyik méhész fórumon találtam. 

Sajnos az internetes fórumok világában gyakori, hogy a tagok egymást használják a feszültségük levezetésére, és igazából mindegy, mi a téma, mert mindenen remekül össze lehet ugrani. Most éppen a méhfajták miatt acsarkodtak, mert van, aki úgy gondolja, hogy Magyarországon csak egyetlen "őshonos" fajta méhnek van helye és keresnivalója. Most nem kezdem el leírni az álláspontomat, mert hosszú lenne, valószínűleg unalmas, és én a kezdőnél is kezdőbb "méhész" vagyok. Csak annyit szeretnék megosztani, hogy kis hazánkban több a "szuperméhész", mint a fajtatiszta méhecske. ;) 

Szóval a fórumozó kolléga felháborodásában nem vitapartnere felmenőit, hanem saját oktatóit emlegette fel, eképpen:

"Ráadásul a magyar méhészet jelentős szereplői oktattak, nem 2-3 éve néhány családdal bogarászó önjelölt okoskodók." 

Ebben teljesen igaza van, hiszen sok a "gyorstalpalót" végzett, tapasztalatlan kolléga. Számomra maga a megfogalmazás az, ami miatt a hasamat fogtam. Át fogom venni, és nemsokára megyek én is bogarászni, mert a csöpp elaludt. :)

Előtte még  megosztok Veletek néhány képet:
Méhészautónk vakmerő potyautasa, aki nem tágított a remek búvóhelyről:

 

Felemeltem egy nagyobbacska virágcserepet, és ez a látvány tárult elém:
 

 "Valaki" kikotort egy adag földet a cserépből a lyukakon át, és méretre szabott falevelekből készített kis hüvelyeket, amelyeket élénk narancssárga trutyival töltött meg. Még kis kupakokat is készített az edénykéire. A képen már a szétszedett állapotot láthatjátok. Ha valakinek van ötlete, hogy ez milyen állat (?) mije, megköszönném, ha felvilágosítana! 

Térjünk vissza a konyhába: íme a paradicsomtermés egy része. Paradicsom növényeink a kevés gondozást is nagy terméssel hálálják.


 Ilyen szép husis a belsejük:

 

Legutóbb lecsót tettünk el belőle, de készült már "paradicsomlekvár" is.


Minden terményünk maximálisan "bio", mert a méhek mellett nem lehet permetezni. Mégis, szerencsére elkerülték a kukacok ezt a szilvát:


 ...és a barackot is.

 

A hirtelen szél sajnos időnként leveri az érő barack egy részét, amit nagyon bántam. Egészen addig, amíg fel nem fedeztük, hogy a szárazság miatt éhező őzek örömmel feltakarítják őket! Egyetlen gond van csak velük, hogy hajnalban, illetve délután alvásidőben szoktak eszegetni, és ilyenkor bizony arra ébredünk, hogy a kis rohadékok fogsora alatt ropog a barackmag, ahogy zabálnak... Képzelhetitek, mennyire vannak közel. :)

Blogbejegyzés nem maradhat Jácintos kép nélkül, íme az "egykezes függőágy":


Nagybabánk kistestvére is jól van, köszönjük szépen, most talán félarasznyi "magas" lehet, és folyamatosan növekszik. Már várom, hogy mikorra edz eleget ahhoz, hogy olyan tizenegyest rúgjon, amit már idekint is érzünk. :)

2013. augusztus 7., szerda

Fél adag tűzifa

 Elkezdtük a télre való felkészülést! A képen kb. 48 mázsa hasított cserfa. Még sose láttam ilyen szép fát: pontosan olyan színe van, mint a bianco-nero fagyinak. Kérge alatt a külső része sárgás, belseje barna. Illatos, csodaszép!

 

Carlos kutyus ösztönösen kinevezte magát biztonsági őrnek, és felvállalta, hogy megőrzi nekünk az értékes rakományt. Apa az egyik kupacot már csinos rendbe is rakta a fáskamrában.


 Jövő héten kapunk még ötven mázsa hasított akácfát is. Ezzel bőségesen kitartunk jövő tavaszig, ráadásul száraz gyümölcsfánk is van még néhány tucat mázsával. Szinte biztos vagyok benne, hogy marad a tűzifából jócskán, és kipróbálhatjuk, milyen, amikor több, mint egy évig száradt a fa. Állítólag az az igazi tüzelő. ;)

Jácintunkat felébresztette Futi cica, amikor hajnalban bekukucskált, majd benyávogott az ablakon. Nagyon nem örültünk a váratlan koránkelésnek... A nagyfiú később, reggel bepótolta, ami kimaradt. Legédesebb az álom Apa ágyában... Sokszor érzem, hogy szerelmes vagyok ebbe a kis Pucorba. Ez is egy ilyen pillanat volt: hiszen ki tud ilyen édesdeden aludni, rajta kívül? 


Futrinka kisasszonyt nyakon csíptük és bedobozoltuk éjszakára. Azóta nyugalmas az álmunk - őHercegnősége szabad cica ugyan, de van, amit Neki sem szabad. :)

Most pedig következzen egy fényképsorozat a pancsoló kisfiúról! 

"Aaanyaa, már megint beraktál a medencébeee?"


 "Fürödni olyan uuuncsiii!"


"Vagy ma végre feldobjátok valamivel?"


"Hmm... beépített ivókút... nem rossz, nem rossz!"


"Itt van Apa is!"


"Ugye bedugja a fejét a vízbe?"


"Ha megnövök, én is mókamester leszek, mint Apa!"


2013. augusztus 1., csütörtök

Tanyha, vagyis tanyasi konyha

 Kedves Blogolvasók! 

Most egy szívfájdítóan megbotránkoztató bejegyzést olvastok. Kérem, aki éhes, előbb egyen valamit, és csak utána folytassa az olvasást!

Íme, a "tanyasi bajnokok reggelije": a kenyéren mustár és lesütött füstölt comb, friss ubival, a kisbögrében a hol elmaradhatatlan, hol elmaradható tejeskávé.


A kávéba saját pergetésű mézet szoktunk tenni, ízválasztékunk már háromfélére bővült. Balról jobbra akác-, selyemfű-, és napraforgóméz csillog az üvegekben! Bármelyikből, bárkinek, nagyon szívesen adunk! :)


Nemrég kovászos ubi készült nálunk, a nagymamám receptje szerint. 


Ismerkedünk a lekvárfőzés rejtelmeivel is.


Ez itt krumplifőzelék, amely pont olyan lett, amilyennek szerettem volna. Apa nincs odáig érte, de én jó három napig ezt ettem. 


 Krumplifőzelékhez természetesen fasirt! Ez már nagyobb sikert aratott, nem sok napot ért meg.


Fotók nélkül, de készült mostanában gyümis muffin, rakott krumpli, székelykáposzta, görög saláta, töltött paprika is. Rengeteg dinnyét eszünk, amíg Lőrinc még megengedi - Jácintnak is nagyon ízlik! A nagyfiú gyakorlatilag mindent megeszik, szereti a kovászos uborkát is. Nagy ebédek után szívesen szusszan egy kicsit Apa karjában: 


Vagy az ágyikóban, térdelőrajt pozícióban.


Amikor se nem eszünk, se nem alszunk, szívesen megyünk pancsolni Kiskunmajsára a gyerekekkel. Nézzétek meg azt a komoly cápás fürdőgatyeszt, és csípőre tett kezű beállást:


Mostanában annyira meleg volt, hogy a medencét az udvar helyett a szobában állítottuk fel. Képet a személyiségi jogok védelme miatt nem mutatok, de ha erre jártok, szívesen látunk Benneteket egy csobbanásra, fedett élménymedencénkben! 

Mindenkinek további szép nyarat kívánok megérdemelt pihenéséhez! Kellemes láblógatást, és a hölgyeknek kikapcsolódásképp pedikűrt és gyémántos lakkozást kívánok szeretettel! :)