2013. október 24., csütörtök

Tanyaolimpia

A kellemes indián nyár nagyszerűen alkalmas házi olimpiai bajnokságunk megrendezésére! Idén a következő sportágakban indultunk: 

GYORSASÁGI EVÉS: 

 

VÁLTÓFUTÁS:


KINCSKERESÉS: 


MÉLYTENGERI HORGÁSZÁS:


PATKÓHAJLÍTÁS:


BOTVÍVÁS:


SÚLYEMELÉS:


KANDÚRTERELÉS: 


és SZINKRONEVÉS: 

 

Díjaink értékesebbek az aranynál, és az elfáradt sportolók igényeihez és méretéhez igazodnak!
Harmadik helyezés:


 Második helyezés:


Olimpiai bajnok: 


Jövőre veletek, és még valakivel ugyanitt! :) Külsős nevezéseket is szívesen fogadunk!

2013. október 17., csütörtök

L-gond-olkodás

Ismeritek a Szeretet himnuszát? Pál levelei között található (1Kor 13),  mindig is nagy hatással volt rám. Legtöbbször könnyes lett a szemem, valahányszor végigolvastam. Nemrég újra eszembe jutott ez a sor: a szeretet "mindent eltűr, [...] mindent elvisel." 
Ahogy egy kedves közeli családtagom mondaná: hát a nagy c... l...-t! 

Még régen, hittanórán hallottam egy történetet egy atyáról, akit valaki megütött. Ő jól tudta, mi áll a Szentírásban, és odafordította arca másik felét is. Ezzel felbőszítette a verekedőt, aki újabb ütést mért oda is. Ekkor az atya felgyűrte ingujját: "Rendben, eddig volt az Evangélium, innentől jövök én!" És ezzel jól elgyepálta az illetőt. :) 

Vagy például ugyanúgy a Bibliában olvashatunk arról az esetről, amikor Jézus "kötélből ostort font", és úgy kiverte a kereskedőket, pénzváltókat, fogadóirodákat az Isten házából, hogy a lábuk nem érte a földet. Nem létezett nála szelídebb lény, mégis, hogy úgy mondjam, eléggé kihúzták nála a gyufát. 

A kereskedők és társaik nyilván szépen, csendben visszaszivárogtak a Templomba, amikor Jézus már messze járt. Pár évtized múlva azonban lerombolták a Templomot, és ők mehettek a piacra. 

Szóval mi is az a "minden", amit el kell tűrnünk, el kell még viselnünk? Ezt Pál csak azért írhatta, mert valójában fogalma sem volt arról, hogy hogyan élnek az emberek, és mit kell elviselniük.

Ottlik Géza regényét, az Iskola a határon-t olvastam nemrég újra, ahol a regény egyik szereplője ezt írta a naplójába:

"miként a mattfenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak."

Érdekes módon a naplójában később áthúzta ezeket a sorokat, ami számomra azt jelenti, hogy igenis, vannak olyan helyzetek az életben, amikor fel kell borítani a sakktáblát. 

Közeledik október 23-a, annak az ünnepe, amikor a magyarok legutóbb sakktáblát borítottak. Vannak, akik fanyalognak, hogy mi mindig a vereségeinket ünnepeljük. Nagyon örültem, amikor Ottlik könyvében erre is megtaláltam a választ:

"Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk."

Legyen szép az ünnepetek, pihenjetek jól, töltsétek családi körben, szeretetben! Úgy érzem, a szeretet, attól, mert nem visel el szó szerint mindent, még valódi. 

Megosztok Veletek néhány képet arról, hogy hogyan játszik nagy kisfiunk a csenddobozában, illetve egyszer hogyan aludt el játék közben a járókában: 

 




 



Végül egy kép hármunkról, amelyet azért szeretek, mert nem látszik rajta, hogy immár 75 kiló vagyok. ;) 
Bár van, aki azt mondja, milyen szép formás vagyok, de tudom, hogy a gömb, illetve a hordó is forma. ;D