Végre "igazi" munkát végeztem

Hétfőn végre kijutottunk a méhecskékhez is. Minden kaptárba bekukkantottunk, és elkezdtük a serkentő etetést. Most, hogy János hétköznaponként nyolc órát dolgozik, ő csak hétvégén fog tudni méhészkedni, Így eljött az én időm. :) Nagyfiam oviban, a két kisebb pedig már nem annyira pici, hogy ne lehetne őket le-letenni egy kicsikét.

Délelőtt Emma aludt, és amikor felébredt, Simont tettem le aludni. Megfőztem a szirupot. Emmát elláttam enni- és innivalóval. Felvettem a méhészruhát, és anyai kötelességeim elől igazolatlanul távoztam, a hátsó kapun át a méhesbe.

Kicipeltem a nagy sziruposfazekat magammal, és első dolgom volt a kaptárvasat a cukros lötyi fenekére ejteni. Hát, volt már ilyen a családban, amikor apukám a kapukulcsot rejtette a lekváros üvegbe... ellenem szól az a tény, hogy ő akkor mintegy harmincnégy évvel volt fiatalabb nálam...

Az önállóság felé vezető, első bizonytalan lépések után, nagy örömmel tálaltam fel legújabb kosztosaimnak a friss hamit. Meg sem tudom számolni, hogy hány tÍzezer főre növekedett ellátottaim száma, és mindezt csupán egyetlen nap alatt!

Nagyon élveztem a meleg napsütést, a cirógató, kellemes szellőcskét, és a méhzümmögést. Pontosan azt éltem át, amit már nagyon régóta szerettem volna. Néhány kaptár után azonban felébredt az anyai ösztön, illetve annyira felerősödött a hangja, hogy már elnyomta a méhzümmögést. Ekkor bejöttem a házba, hogy kislányomat ellenőrizzem, de mindent rendben találtam. Éppen egy kánkán koreográfiát gyakorolt Simon ágyában hanyatt fekve, illetve almát és vajas pirÍtóst tömködött a szájába felváltva. Amikor meglátott, kitörő örömmel üdvözölt. Na, mondom, itt semmi gond, és visszamentem bogárkáinkhoz.

Gyorsan vége lett az etetésnek, visszajöttem, kicsit elfáradva, nagyon boldogan. Sajnos a szelfi elmaradt, mert bár a telefon a szirupos kezembe ragadt, nem jutott eszembe fényképet készÍteni, pedig amióta frufrum is van, igazán csábÍtóan kandikál a méhészkalap alól. Kénytelenek lesztek egy hétfői képpel beérni!

Nektek is hasonlóan boldogÍtó, egészségesen fárasztó munkával töltött hetet kÍvánok!

Kissé lelazult a család

Ma nagyon szép napunk van. Bár éjjel túlóráztunk egy kicsit Emmussal, és a fogacskájával, azért jókedvűen ébredtünk. A kötelező kávés körökön túlesve János elment Halasra, hogy jól megverjék, vagyis akarom mondani karate edzés volt. Ez számomra azt jelenti, hogy három órán keresztül rugdossák egymást, és hogy én ilyenre sose járnék, dehát ő sem kritizálja az én hastáncomat, szóval hadd menjen. ;D

AmÍg nem volt itthon, addig próbáltam elviselni a három gyerekemet, illetve ebédet főzni, ami azért elég nehezen ment, tekintve, hogy a gázpalack szinte azonnal kifogyott, ahogy a ház ura kihajtott az udvarról. Na ma se eszünk túl korán... sebaj...

Nem kell miattam aggódni, hogy esetleg nincs mit tenni, hisz most is ügyesen elfoglaltam magam a mosógéppel és a porszÍvóval. Amennyire tudtam, előkészÍtettem az (est)ebédet. Ma rakott zeller volt, és amikor János végre hazaérkezett a vadonatúj kék-zöld foltjaival, kicserélte a gázpalackot, és nemsokára sülhetett is a kései ebédünk. Négy óra után ültünk asztalhoz, amikor már mindenki nagyon éhes volt. Ennek köszönhetően hipp-hopp eltűnt egy hatalmas adag a tepsiből, ami engem örömmel és büszkeséggel töltött el.

Aminek még külön örültem, az az, hogy épp egyik gyermek sem aludt, ezért az asztalt öten ültük körbe. Teljes volt a létszám, és a hangzavar is, mert annyira, úgy látszik, mégsem voltak éhesek, hogy evés közben ne üvöltsenek. Jánossal aggódva pislogtunk egymásra, hogy mi lesz, amikor holnap jönnek a nagyszülők, és megkapják a kiképzést? Nem fognak-e kimenekülni? Milyen jó, hogy tanyán lakunk, mert akinek üvölthetnékje van, gond nélkül megteheti az udvaron. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy egy darabig elkerülnek minket a fácánok.

Jóllakva, egy újabb kávé után, körbeültük a kandallót, gyönyörködtünk a narancs lángokban. Közben ez a zene szólt (kattintsatok rá, ha van kedvetek):

Opeth: To Rid The Disease

Nagy kedvenc az Opeth, ez épp egy messzire vivős, betépős, meditatÍv, keringő ritmusú zene. Mindenkinek ajánlom! :) Csodás a mellotron éteri hangja (ami hasonlÍt a szintetizátorra, de ez valami régebbi kütyü).

Sötétedik. :) Közelebb húzódunk egymáshoz. Három gyerkőccel nehezebb ráhangolódni erre a tiszta nyugalomra, de most olyan jól sikerült, hogy még a macska is be akar jönni hozzánk. Bár lehet, hogy az ő tiszta (-ra nyalt) nyugalmát a rakott zeller hozná meg. ;)

Gyönyörűséges estét!

Itt a tavasz!

Jaj, már nagyon vártam ezt! Virágba borult a kertünk, mindenhol Jácintok (nagyobb fiam), Nárciszok (kislányom), és Simonok (a középső)! :D 

Pipikéink is kitesznek magukért! Van, aki még csak gyakorol, vagy fürjnek képzeli magát... ki tudja, de nálunk helye van az ilyen bátor próbálkozásoknak. KÍváncsi vagyok, mekkora tükörtojás lesz ebből a mini tojásbogyóból! 

Ma egész nap hangosan zümmögtek a méhecskék. Ők is örvendeztek a napsütésnek, tele volt velük az udvar. Nemsoká bekukkanthatunk a kaptárakba. KÍvülről egyelőre annyi látszik, hogy rengeteg virágport hordanak (vagyis van sok fiasÍtás!), és sok vizet is visznek (vagyis megy a takarÍtás). Egyiküket közelebbről is megnéztem az ablakkereten, gyönyörű, vadonatúj, bolyhos kis jószág! 

Remélem, most már gyakrabban tudok majd jelentkezni. Téma az mindig van, csak most már sikerül képet is beillesztenem, illetve hálásan köszönöm a férjem nőnapi ajándékát, egy pici billentyűzetet a táblagéphez! (Milyen romantikus...! ;D) Így azért egyszerűbb lesz Írogatni. Ha valakinek van ötlete, hogy hol találom a kis hosszú Í betűt, kérem, azonnal szóljon! :D 

Kellemes tavaszi zsongást kÍvánok Mindannyiótoknak!