2016. június 22., szerda

Ritmusra dobol a szívem

Nekem, mint három kisgyerekes anyukának, nagy boldogság, ha néhány órán át, megszakítás nélkül azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Ezért is nagy öröm volt, hogy néhány napja eljutottam Bölcskére, ahol két hastánc workshopon vehettem részt. Őszintén be kell valljam, hogy a gyerekeim nem is nagyon jutottak eszembe, illetve amikor igen, akkor annak örvendeztem, hogy van már lányom is, akivel nemsokára együtt járhatunk táncot tanulni.

Valamennyit tanultam már az arab ritmusokról, de még sosem úgy, hogy dob is lett volna a közelben. Semmi sem hasonlítható az élő zenéhez! Van valami ezekben a ritmusokban, amitől úgy érzem, egyszerűen muszáj táncolnom. Válaszol rájuk az egész testem-lelkem. 

Az arab zenét sokkal szabadabbnak érzem, mint az európait, gazdag az érzelmi világa, jobban át tudom élni. Magyarul, nem csak pusztán szép, hanem életteli, saját hangulata van. Érzéseket vált ki, amelyeket nem kell pluszban megmagyarázni, hanem egyszerűen csak meg lehet élni. 

Megerősítettek abban az érzésemben is, hogy az egyes ritmusokat meg lehet különböztetni aszerint, hogy az egyiktől lúdbőrözök, a másiktól pedig nem. ;D 

Utána koreográfiát tanultunk, természetesen dobszólót, amelyben sokféle ritmus előfordult, és többféle táncstílus. Sok új elemet és trükköt láttam, és igyekeztem minél többet tanulni. Bár egyre fáradtabb voltam, de ki akartam használni ezt az időt az utolsó másodpercig. 

Időközben az eső is eleredt, felfrissítette a levegőt, és így az időjárás is megmutatta gazdag érzelmi világának egy csekély részletét. ;) Itthon még elcsíptem a gyerekeimet egy-egy puszira, mielőtt fáradtan beestem az ágyba, persze aludni nem bírtam. Lelki füleimben ott cseng a zene és a dobütések, azokban a ritka pillanatokban, amikor mindhárom gyermekem csöndben van (például mert esznek...) 

Ha van kedvetek, szombaton látogassatok el a tázlári Juniálisra, ahol este 7-kor hastánccsoportunk is fellép. Biztosra vehetitek, hogy Rátok kacsintok a színpadról. Igyekszem majd úgy táncolni, hogy ezt a nagy örömöt, ami szinte szétfeszít belülről, minél jobban át tudjam adni Nektek.