...majd elég gyorsan szedtem is a lábaimat befelé, mert úgy tűnt, hogy a villámok már a szőlő túloldalán csapkodnak. Percek alatt nagyon különleges helyzet alakult ki. Pontosabban ekkora rohadt nagy és gyors vihart még életemben nem láttam. Szerintem éppen fölöttünk haladt át, a gyomorszorítás és a betojás között nem győztem bámulni, hogy mennyire gyönyörű, hatalmas vihar. A felhők alja, mintha fogaskerekek lettek volna, hihetetlen sebességgel mozogtak egymás mellett.
Az az érzés, amikor lenyűgöz a látvány, és közben az jut eszembe, hogy csinálhatok én akármit, mert a Természet egy szempillantás alatt szétzúz, ha akar. ;)
Ott, a fa mögött, már látszott az özönvíz. Bambán bámultam, hogy ott esik, itt meg nem. Na, másfél pillanat múlva megtudtam.
Egy percig mogyorónyi jég is esett, remélem, hogy senkinek sem tett kárt a termésében.
Az egyik villámcsapással egyidőben, tegnap reggel 7 órakor, elment az áram is, és csak ma este kapcsolták vissza. Nem kívánom senkinek! készületlenül ért minket, mert nálunk a vízcsapokból is áram segítségével folyik a víz. A tartalékunk, mindent összevéve, nagyjából 24 óra alatt kimerült. Itt kezdtem kétségbeesni, mert nem tudtam gyereket fürdetni, pelenkázás után kezet mosni, nem mertem rendes ebédet főzni, olvadt a mélyhűtő, és így tovább. Nagyon nagy köszönet jár Robinak, aki se perc alatt intézett nekünk egy aggregátort, így a ma délutánunk már kellemesen telt, estére pedig lett újra áram. Nem hátrány, ha az ember lánya vészhelyzetben csak úgy közvetlenül tudja a polgármester urat zaklatni. ;)
Na ez az aggregátor téma is megér egy misét! :D Megjöttek, a szép új traktor hozta a szerkentyűt az utánfutóval. Simon elbújt, annyira tartott a hatalmas járműtől, de aztán lelkesen nézegette. Mondták, hogy na leteszik ide, aztán megmutatják, hogyan kell bekapcsolni. "Szórakozzál..." - gondoltam magamban, mert eddig a "Luca" és az "aggregátor" szavak még sohasem szerepeltek együtt egy mondatban, dehát... ez eddig volt, most jön a kihívás, és ha legközelebb valaki megint azt mondja, hogy ingerszegény környezetben élünk, hát eléggé fogok röhögni. ;)
Természetesen János pont ilyenkor van karate táborban, de őszintén szólva nagyon hálás vagyok neki, mert máskülönben kihagytam volna ezt az élményt. Ma, amikor este beszélgettünk telefonon, legalább hatszor mondtam neki, hogy "én olyan boldog vagyok".
A legjobb az egészben, hogy terveztem is, hogy írok az áramszünetekről, írtam is egy pár bekezdést, aztán olyan semmilyennek találtam, ezért félretettem, hátha megjön az ihlet. Mit is mondjak, elöntött az ihlet dézsával, és remélem, ezek után Ti is ilyen viccesnek fogjátok találni ezt az ömlengést, amit régebben írtam. Következzék tehát a piszkozatban maradt, semmilyen bejegyzés is, amelynek a semmilyensége pontosan most nyert értelmet. Legyen szép estétek!
* * *
A mai napon előre bejelentett áramszünetünk volt, reggel fél kilenctől kábé háromig. Nem az első eset, és nem is az utolsó, gondolom. Mi vagyunk az utolsó tanya a dűlőúton, ahová be van vezetve a villany. Nagy viharok idején, amikor ide-oda csapkod a ménkű, és dülöngélnek a fák, elő szoktak fordulni be nem jelentett áramszünetek is. Általában hamar megoldják a gondokat, és bennünk is bőven van annyi romantika és nomád vér, hogy lazán vegyük és élvezzük a gyertyafényes, offline estéket. Az ilyen bejelentett alkalmak, mint a mai is, még simábban zajlanak.
Ahogy elnézem magam, gépelek a számítógépbe, közben zenét hallgatok, megy a mosógép, ég a lámpa, vizet forralunk egy kis mentes kávéhoz, a gyerekek tévét néznek, a hűtő hűt. Most a ventillátor épp nem megy, mert annyira nincs meleg. Szóval... amikor nincs áram, akkor mindez nincs.
Itt a tanyán, ugye, csend van, nem is akármilyen csend. Áramszünet idején pedig, süket csend. Nem zúgnak a gépek, nincs zene, csak a Természet hangjai. Az igazat megvallva, megnyugtató az a tudat, hogy pár óra múlva visszakapjuk az áramot, mert a romantikából ennyi bőven elég is. :D Nappal világos van, főzőcskézni lehet a gázpalackkal, és vizet is tudunk tartalékolni.
